0
0
Sokan összekeverik a „minden rendben van” attitűddel,
a mosolygós felszínnel,
vagy azzal az elvárással, hogy jó érzéseket kell produkálni.
Pedig a pozitív pszichológia eredetileg nem erről szólt.
Nem a problémák tagadásáról.
Nem a nehéz érzelmek eltüntetéséről.
És végképp nem arról, hogy „ha rosszul érzed magad, akkor rosszul csinálod”.
Épp ellenkezőleg.
A pozitív pszichológia akkor jelent meg hangsúlyosan,
amikor a pszichológia ráébredt arra,
hogy az emberi működés nem merül ki a zavarok, hiányok és patológiák leírásában.
Nem csak az a kérdés, mi romlik el bennünk,
hanem az is, hogy mi működik jól,
és mikor, hogyan, milyen feltételek mellett.
Itt kapcsolódik be Csíkszentmihályi Mihály munkássága,
aki nem boldogságot akart tanítani,
hanem figyelni.
A flow-elmélet lényege nem az,
hogy mindig jól érezd magad.
Hanem az, hogy vannak olyan állapotok,
amikor az ember teljesen benne van abban, amit csinál.
Időérzék elhalványul.
Az én háttérbe húzódik.
A figyelem összerendeződik.
Ez nem eufória.
Ez nem örömkeresés.
Ez jelenlét.
És ez nagyon fontos különbség.
A pozitív pszichológia Csíkszentmihályi értelmezésében
nem érzelmeket rangsorol,
hanem állapotokat figyel.
Nem azt kérdezi:
– boldog vagy-e?
Hanem azt:
– mikor vagy igazán ott az életedben?
A félreértés ott kezdődött,
amikor a pozitív pszichológia is bekerült a közbeszédbe,
tréningekbe, idézetekbe, gyors megoldásokba.
Amikor az „erősségekre fókuszálás”
átcsúszott abba,
hogy a gyengeségeket nem illik megmutatni.
Amikor a jóllét kutatása
átalakult jóllét-kötelezettséggé.
Pedig a pozitív pszichológia nem zárja ki a szenvedést.
Nem tagadja a fájdalmat.
Csak nem teszi kizárólagos fókuszponttá.
A BeYou szemlélet itt kapcsolódik hozzá szervesen.
Mert a valódi jóllét nem abból születik,
hogy „pozitívabbá” válunk,
hanem abból, hogy jelen tudunk lenni abban, ami történik.
A flow sem azért jön létre,
mert jól akarjuk érezni magunkat,
hanem mert a figyelem természetes módon összerendeződik.
Nem erőltetésből.
Nem kontrollból.
Nem elvárásból.
A pozitív pszichológia valódi üzenete ezért sokkal csendesebb,
mint ahogy ma gyakran halljuk.
Nem azt mondja:
„légy boldog”.
Hanem azt:
figyeld meg, mikor vagy élő kapcsolatban azzal, amit csinálsz.
És ez a kapcsolat lehet fárasztó is.
Lehet kihívó.
Lehet kényelmetlen.
De valódi.
A jól-lét nem állandó állapot.
Hanem következmény.
A jelenlét következménye.
