Jelen lenni - Papp Edina

Read Time:1 Minute, 8 Second

Jelen lenni annyit jelent, hogy teljes figyelmünkkel abban vagyunk, ami éppen történik – testi érzékelésben, gondolataink megfigyelésében, az érzelmeink észlelésében, a környezetünk érzékelésében. Ez egyfajta éber nyitottság és befogadás, amikor nem akarunk mást, nem keresünk mást, csak engedjük, hogy az élet itt és most történjen bennünk és körülöttünk.

Mi történik az emberben, amikor jelen van?

Megszűnik a belső ellenállás. Nem harcol azzal, ami van – sem kívül, sem belül.
Lelassul a gondolkodás, vagy legalábbis nem uralja a tudatot.
Érzékenyebbé válik az érzékelés. A test, a hangok, a légzés, a fények – minden élőbbé válik.
Megjelenik a béke vagy csend érzete – nem feltétlenül érzelem, inkább egyfajta mély nyugalom.
Közvetlen kapcsolat alakul ki önmagával és a valósággal. Nincs közte és az élet között torzító szűrő.

Hogyan lehet nem a jelenben lenni?

Az emberi elme hajlamos arra, hogy:

A múltban éljen, rágódjon, elemezzen, emlékezzen, hibáztasson.
A jövőbe vetítse magát, aggódjon, tervezzen, reménykedjen vagy féljen.
Azonosuljon a gondolataival – „amit gondolok, az vagyok”.
Reagáljon automatikusan a belső mintákból, ahelyett, hogy frissen, jelenből cselekedne.
Elkerülje a testérzeteket és az érzelmeket, mert nem akar érezni – ezáltal kizuhan a jelen testi valóságából.

Tulajdonképpen minden figyelemelterelés, minden menekülés, minden azonosulás a történettel azt jelenti, hogy már nem vagyunk a jelenben. De a jó hír az, hogy amint észrevesszük, hogy elkalandoztunk, máris visszatértünk.

Ez a figyelem gyógyít. Nem kell hozzá semmi különös, csak egy pillanatnyi nyitottság arra, ami van.