0
0
A nem-ártás elvével először a jógában találkoztam.
Ahimsza. Szép szó. Lágy. Csendes.
És mégis: nagyon könnyű félreérteni.
Sokan szabályrendszert csinálnak belőle.
Mit szabad, mit nem.
Mit eszünk, mire lépünk, mit kerülünk el.
Közben pedig tele vagyunk belső agresszióval, elfojtott dühvel, kimondatlan feszültséggel.
Számomra a nem-ártás nem morális kérdés.
Hanem állapot.
Amikor az ember kapcsolatban van önmagával –
érzi a testét, észreveszi a feszültségét, tudja, mikor lép túl a határain –,
akkor egyszerűen kevesebbet árt.
Nem erőfeszítésből. Nem fegyelemből. Hanem mert nem abból az állapotból működik.
A túlzásba vitt „nem-ártás” gyakran pont az ellenkezőjét hozza:
belső merevséget, ítélkezést, elfojtást.
A valódi ahimsza belül kezdődik.
Abban, ahogyan magunkkal bánunk.
Amint bent, úgy kint.
